Mentes Konyha Ételallergiásoknak

Mentes Konyha Ételallergiásoknak

Az ételallergiába akár bele is halhatunk

2015. március 04. - Mentes Konyha

cseresznyes_pite_blog.JPG

Gyermekkoromban voltak az első allergiarohamaim. 14 évesen hallottam először, hogy ez halálos is lehet. Egyetemi éveim alatt elhatároztam, hogy egyszer receptkönyvet írok, és megpróbálok segíteni a sorstársaimnak. Több tízezer emberhez jutottak már el a weboldalamon található receptek és cikkek.

Kisgyermek koromból gyakori fejfájásokra emlékszem, és arra, hogy ilyenkor előtte bizonyos ételeket ettem. Egy ízben a pitypang virágának porától dagadt be a szemem, máskor a kamillától. Az allergológus szakorvos Prick tesztet végzett el, így derült ki, hogy érzékeny vagyok a parlagfűre, más növényi pollenekre és a házipor-atkákra.

14 évesen egy szaliciláttal tartósított befőttől feldagadt az egész arcom, a szemem alig látszott, elrohantak velem az ügyeletre, ott, ha jól emlékszem, kalcium-injekciót kaptam, és ekkor írtak fel nekem először gyógyszert (antihisztamint.) Az orvos szájából elhangzott az a kulcsmondat, amit soha nem fogok elfelejteni: az allergiarohamba könnyen bele is lehet halni. A roham gégeödémával járhat, a gége duzzanata pedig fulladást okozhat.

Ezért gondolom úgy, hogy újra, és újra tudatosítani kell mindenkiben, hogy az allergia nem vicc, nem hiszti, nem úri passzió, hanem baromi veszélyes dolog.

Egyetemi éveim alatt tovább gyarapodtak az allergének, egymást követték a csalánkiütéssel járó rohamok. Mindegyik úgy kezdődött, hogy egy-egy étkezés után körülbelül fél-egy óra múlva zúgni kezdett a fülem, elgyengültem, és tele lettem kiütéssel. Rohanás az ügyeletre, kalcium-injekció, antihisztamin, pihenés, szigorú diéta néhány napig. További allergiavizsgálatra csak a negyedik roham után kaptam beutalót, az első három alkalmával az ügyeletes orvos "nem látta indokoltnak".

Az allergiavizsgálatot a már jól ismert Prick-teszttel és vérvétellel végezték, de most nem a pollenekre terjedt ki a vizsgálat, hanem bizonyos élelmiszerekre és gyógyszerekre. Kiderült, hogy allergiás vagyok többek között a szójára, a hagymára, a halra, a mogyoróra, a zellerre és a kaporra, valamint bizonyos gyógyszerekre. Akkoriban  még nem volt elterjedt, hogy az orvosok rögtön dietetikushoz irányítsák a pácienseket, így ott álltam egy listával a kezemben, amin csak az szerepelt, hogy mit nem ehetek, és melyek a magas hisztamintartalmú ételek, amelyeket kerülnöm kell. Gyakorlati segítséget és útmutatást akkor senkitől sem kaptam. Ez nem jelenti azt, hogy elfordultam volna az orvostudománytól, sőt. Allergiásként, asztmásként nagyon sokat köszönhetek az orvostudománynak, és két kiváló allergológus szakembert is megismertem az évek során, Dr. Sztancsik Zsuzsannát és Dr. Mohácsi Editet.

 

MI növeli az allergia kockázatát?
Az én esetemben ebben közrejátszhattak örökletes tényezők, de van néhány általános probléma, ami mindenkit érinthet. Az egyik ilyen a szója elterjedt használata az élelmiszeriparban. Szervezetünk nem szokott hozzá úgy, mint a Kelet-Ázsiában élőké, akik pedig a tejtermékekhez nincsenek hozzászokva. Szintén probléma, hogy a parlagfű nem őshonos növény Európában, 100-200 éve hurcolták be az amerikai kontinensről. Még a múlt század 60-as 70-eses éveiben volt olyan része az országnak, ahol nem volt parlagfű.  A parlagfű, és a vele rokon növények okozta keresztallergia tovább súlyosbítja a helyzetet és alapot ad az ételallergia kialakulására.

Gyorsan át kellett alakítanom az étkezéseket - ebben az egész család partner volt. Együtt újraalkottuk az összes régi ételünket, amit pedig muszáj volt kihagyni, azt teljesen kizártuk az étrendből. Nem volt folyamatos nyafogás, hogy mondjuk a húslevesben miért nem fő hagyma, rendszerint mindenki azt ette, amit én, ha pedig a tágabb családi kör gyűlt össze, nekem külön főztünk.

Közben ami a kezem ügyébe akadt, mindent elolvastam a táplálék-intoleranciával, ételallergiával kapcsolatban. Rájöttem, hogy az én egészen különleges ételkombinációmnál sokkal elterjedtebb a laktózérzékenység, a coeliakia (gluténérzékenység vagy lisztérzékenység), a tejfehérje-allergia és a tojásallergia.

Később azt is megtudtam, hogy melyek a leggyakoribb kombinációk, mint a glutén-laktóz kombinált érzékenység, és azt is, hogy a gluténérzékenységhez sajnos diabétesz is társulhat. Szembesültem a keresztallergia, a keresztreakció lényegével, hogy például parlagfű-allergia, háziport-atkákkal szembeni érzékenység és a többi esetén milyen ételeket kell elkerülni. Amit olvastam, megtanultam és magam is tapasztaltam, később dietetikusok és orvosok is megerősítették.

Már az elején azon gondolkodtam, hogy a hátrányomat miként kovácsolhatnám előnyé. Hogyan fordíthatom a saját hasznomra és mások hasznára ezt a vesztesnek látszó helyzetet. Hiszen nekem és a sorstársaimnak az étkezés soha nem lesz egyszerű feladat, a többséggel ellentétben mi soha nem fogunk tudni bárhol, bármikor csak úgy bekapni pár falatot, ha megéhezünk.

Az ételallergia kezelése akár még tíz évvel ezelőtt is  eléggé gyerekcipőben járt, a téma megközelítése pedig inkább orvosi volt, mintsem gasztronómiai. Ez látszott a néhány szakmailag jól megírt, de száraz receptkönyvön, illetve a neten található kezdetleges, fotó nélkül recepteken, amelyeknek leírásából és hozzávalóiból számomra az derült ki, hogy valószínűleg ehetetlenek.

Gusztusos ételeket akartam készíteni, és bebizonyítani, hogy édes lehet az élet glutén, laktóz, tej, tojás vagy éppen mogyorófélék nélkül is. Elkezdtem gluténmentes, laktózmentes, tejfehérjementes, tojásmentes alapanyagokat vásárolni, és ezek felhasználásával ízletes fogásokat készíteni. Annyira megszerettem ezeket, hogy bár sem gluténérzékeny, sem laktózérzékeny nem vagyok, a mindennapokban is rizslisztet vagy éppen növényi főzőkrémet használok. A próbák és kísérletek során állt össze évek kemény munkájával előbb egy szakácskönyv 2006-ban, majd ugyanabban az évben a weboldalam anyaga, amely a mai napig népszerű.

borito_eo_blog.jpg

Elhatároztam ugyanis, hogy nemcsak receptgyűjteményt írok, hanem honlapot is indítok. Ebben a családom is támogatott, és a munkámban segített. Saját ételekkel, a saját kísérleteink eredményeivel, és nem a külföldi vagy hazai oldalakról összevadászgatott ötletekkel, valóban mentes alapanyagokból készült (és az adott ételről készült) fotókkal. Így született meg az Ételallergia Online.

Már az elején eldöntöttük azt is, hogy nem fogunk színezett, agyondíszített, képszerkesztő programokkal manipulált, szinte műalkotásnak beillő fotókat közzétenni. Csak olyanokat, amiken látszik, hogyan néz ki valójában az elkészült étel. Lehet, hogy nem fognak olyan jól mutatni, de a hitelességet nem kívántuk kockáztatni a látvány és a népszerűség hajhászásának érdekében. Aki életében valaha készített már gluténmentes süteményeket, péksüteményeket, vagy használt mentes alapanyagokat, az tudja, hogy milyen nehéz dolgozni velük, és  valójában hogyan fog kinézni a kalács vagy a linzer...

Ennek a blognak az elindítását évek óta terveztem, ám a munkám és egyéb teendőim miatt erre csak idén, 2015. januárjában kerülhetett sor. Most jött el az ideje. Remélem, minél több emberhez eljut az üzenet: a táplálék-érzékenységet komolyan kell venni, de az életet és az étkeket attól még lehet élvezni.

Könyvbemutató 2006.

alexandra_konyvbermutato_2006.jpg

alexandra_konyvbermutato02_2006.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mentes-konyha.blog.hu/api/trackback/id/tr127193015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.